Szia!

Na akkor kezdjünk bele.

ALAPOK

Kétféle réteget szoktunk felrakni a falra, először van a DURVÁZÁS, amikor a fal egyenetlenségeit tapasztod be, és próbálod simára hozni a falsíkot. Ehhez a sáranyagba töreket (cca.1-5 cm-re vagdalt szalma) szórunk, és jó alaposan összekeverjük. Tehát itt a szálas anyag, ami összetartja, az a törek. A második réteg a falon, ami olyan kb. mint a mai technikáknál a glettelés, az a SIMÍTÓ TAPASZTÁS. Ebben pont azért, hogy vékonyabban lehessen kenni, a szálas anyag a lótrágya, vagy a pelyva.

Ezek kisebb méretű és finomabb szálas anyagok.

A lótrágyát régen a gyerekekkel gyűjtették az országútról, mert az alommal kevert az nem jó, abban van nagyszálú szalma is. Szabadon, karámban tartott lovak után pl. jól lehet ilyet gyűjteni. A lótrágya finom egyenletes szálakat tartalmaz, és egyébként kicsit kiszáradva, és falra vitel után szinte nem is szagít!

A tapasztás maga nagyon egyszerű, nem kell tőle félni. Gyakorlatilag ugyanúgy lehet majd vele dolgozni, mintha malterral dolgoznál, tehát kőműveskanállal fel a falra, oszt elsimítani. Ámde nem ez a lényeg. Erről majd később.

A SÁRHOZ VALÓ ANYAG

A lényeg az anyagon van, hogy milyet szerzel be.

AZ AGYAG alapvetően nem jó! Az a fazekasoknak való. Tapasztáshoz agyagos föld való. Másnéven "sárga főd". Tehát olyan, ami természetes állapotában sárgásabb, barnásabb mint a klasszikus "fekete főd", de nem túl zsíros!

-Itt hívom fel a figyelmeteket: a tapasztás több évezredes hagyomány!!

Ezt a hagyományt nagyapáink, nagyanyáink tökéletesen tudták. TESSÉK KIKÉRDEZNI AZ ÖREGEKET! Azokat, akik tényleg csinálták.

Ők tudják pl. azt is, hogy régen a faluszélen hol volt a gödör, ahonnan a sárga fődet kitermelték. Mi például nagyon jó barátokra leltünk a falubeli öregek közt, és sokat tanultunk tőlük. Én leírhatok neked száz mondatot, ő meg odajön, amikor megkeverted az anyagot, belekotor az ujjával, és azonnal megmondja, hogy elég sűrű-e.

Na tehát folytatom. A túl zsíros agyagot soványítani kell sok homokkal. Nagyon egyszerűen kipróbálhatod: fogsz egy maréknyit az agyagodból, némi vízzel sűrű sárnak kevered, oszt fölnyomod egy tenyérnyit a falra valahol pl.2-5 mm vastagon. A zsíros anyag lehet hogy már két nap múlva felkagylósodik, lepereg. Mellé teszel egy ugyanolyan foltot, de abba bőven keversz homokot is, (max. fele-fele arányban, ha nagyon tömör, zsíros az agyag). Meglátod a különbséget.

Ehhez járul persze majd még a szálas anyag, hiszen az tartja össze. Sok-sok éves tapasztalat, hogy nem szabad zsíros agyaggal dolgozni. A téglagyárnál pl. a tapasztáshoz a MEDDŐ a jó, ami a kitermelésnél ott marad a tetején.

A másik szempont az anyag beszerzésénél, hogy ne legyen kavicsos. Ahonnan kiszedi az ember a sárga fődet, ott alaposan kurkászni kell, morzsolgatni, hogy tiszta legyen az anyag, amennyire lehet. Vannak olyan részek, amik tele vannak kis kövekkel, kaviccsal, az nem jó. Ennek dacára, ha más mégsincs, a durva tapasztáshoz végülis elmegy.

ÖSSZEKEVERÉS

Tehát megvan az agyagos földed. Megvan zsákokba a töreked, és a pelyvád, vagy lótrágyád összegyűjtve.

Durvázáshoz: Fogsz egy alkalmas kádat, avagy régi jó nagy fa mosóteknőt, beleszórod az agyagos földet (pl. 5 lapáttal), elkevered vízzel, hogy keverhető legyen ( a sűrűség most még nem olyan fontos ). Hozzáadsz homokot, (pl. 3 lapáttal; ez a soványítás, még a nem túl zsíros sárga fődhöz is szoktunk adni) aztán megint elkevered kapával, kb. híg tejfölsűrűségűre. Ezután hozzáadod a töreket. Törekből bőven kell adni, legalább szemre kb. a sáranyag 40%-a mennyiséget. Ez aztán jól besűríti az anyagot.

No ehhez kell az öreg, aki megmondja, hogy most jó.

Node azért én is segítek: kb. olyannak kell lenni, hogy pl. gereblyével (avval lehet jól keverni) éppen tudjad még jól keverni. Ha keveréskor szembefröcsköl, akkor túl híg. Ha meg megáll benne a gereblye, és iszonyúan birkózni kell vele, hogy meg tudd nyomni a nyelit, akkor túl sűrű.

Aztán a bekevert anyagot nyugodtan állni hagyhatod, az nem köt be másnapra sem (ellentétben a malterral), sőt még jobb lesz.

Simító tapasztáshoz: Ha lótrágyát használsz, azt érdemes előre beáztatni egy-két nappal (pl. valami ócska hordóba), és szétnyomkodni, akkor könnyebb lesz keveréskor szétoszlatni, hogy ne maradjon csomós. Ekkor persze a beáztató víz mennyiségét bele kell kalkulálni, lehet hogy nem is kell külön vizet hozzáadni a keveréskor.

A simításhoz használt sárga földben tényleg nem szabad kavicsnak lenni, mert akkor folyton tönkre teszi a faladat, vagyis amikor a simítóvassal elhúzod, csíkot húz, kifordul a kavics.

FELVITEL

Ugyanúgy, mintha malteroznál. Belenyúlni a fanglival, feldobni a falra, elsimítani. Sarkoknál, kis felületeknél lehet kőműveskanállal dolgozni, azzal egy mozdulattal lehet a vödörbe nyúlni, és rögtön a helyére tenni az anyagot. Nagy felületekhez viszont nem alkalmas.

A bekevert sár nagyon szépen fönn marad a falon, nem olyan lefolyós mint a malter. (Itt is megtapasztalod, elég jó-e a sűrűsége.) Közben időnként elsimítod ollyan rugalmas fémlemezes simítóval. Figyelmeztetlek! A hagyományos nagy fangli leszakítja a csuklót! Kicsi méretűt érdemes beszerezni. Itten kéremszépen az anyagnak súlya van. (Aki nagyon belejött, egyik kezivel földobja, a másikkal elsimítja. :)

Meszelt falrétegre nem lehet tapasztani. Az előbb-utóbb lekívánkozik a falról, de már a felvitelkor is csúszkál rajta. A meszelést mindenütt le kell szedni, ahol tapasztani akarsz.

Túl vastag réteget sosem érdemes rakni a sárból. Ha fal mélyedése olyan hogy pl. már 2 cm vastag sarat kellene fölrakni, akkor mindenféle törött cserepet, kavicsot szoktak belenyomkodni. Ez egyrészt anyagtakarékos, szilárdítja az anyagot. Másrészt hamarabb fog száradni, és nem lesz a fal erősen repedezett. Kicsit repedezett mindenképp lesz a sárfalad, de majd mindenképp jön úgyis rá a símító tapasztás is, azér' van, hogy azt eltüntesse, összefogja. A durva réteget nem kell csontra kiszáradni hagyni, mi kb. egy hét után mentünk rá a simító tapasztással.

Kb. 50-80 cm-es lécekkel is lehet persze segíteni a falon az anyag elegyengetését (alulról fölfele irányokban), de minket nem zavart hogy girbe-gurba, az igazi vályogház így szép, ha nem teljesen mértani sík a fala.

Sok sikert!

Gy. Tamás