Száz-százötven évvel ezelőtt az emberiség több mint
kilencven százaléka még a természettel szoros kapcsolatban élte életét. A XIX.
század elején kezdődött urbanizáció minden átkával és áldásával megkezdte az
ember elszakítását a természettől. Bár nincs olyan józanul gondolkodó ember, ki a
kérdésre: "egyetért-e a természetes életmóddal ?" nemmel válaszolna, nagyon
kevesen vannak, akik valóban vállalnák is a természetben való létezés, a
természethez való igazodással járó kötöttségeket. És még kevesebben vannak,
akik áldoznának is erre anyagiakat vagy éppen szabadidőt. A nyugati féltekén az elmúlt 30-35 évben kedvező
folyamatok indultak el. A jelek arra mutatnak, az emberi faj talán mégis kezd
észhez térni - először az egyes emberek, mára már a hivatalok, szervezetek is
igyekeznek a természet, a környezet megóvását napi gyakorlatukká tenni. A rousseau-i "vissza a természetbe" jelszó az
1970-es években kezdett cselekvéssé alakulni. Ez részben az egyes országokban,
vidékeken már elviselhetetlen környezetszennyezésnek (például a Rajna folyó
tönkremenetele, a savas esők miatt kipusztult erdőségek) tudható be, de nagyban
hozzájárultak gazdasági tényezők is (olajválság). Az egyének gondolkodásának
változása magával hozta a kihívásokra adott társadalmi szintű válaszokat - mely
visszahatva az egyénekre már az egyes emberek életét is megváltoztatta. így
jutottunk el addig a pontig, ahol már az emberek lakóhelyének környezetbarát
megalkotása és működése lett a megoldandó feladat. Hamar rájöttek a problémával foglalkozók, hogy a
környezetet védő építési módok, a környezetóvó életvitel egyben anyagi
előnyökhöz is juttathatja azokat, akik hajlandók ezzel törődni - és ez lett az
egyik legfontosabb motiváció, amivel az egyes embereket és a közösségeket meg
lehet győzni az új szemléletű otthonteremtés fontosságáról. Az anyagi eszközökkel való takarékosság és a
környezetóvó tevékenység akkor hatásos, ha a résztvevők megértik, hogy az óvás,
a védelem egyben takarékosság is jelent az anyagi lehetőségekkel, az emberi
munkával egyaránt. A megóvandó természeti és környezeti értékek a minket
körülvevő teljes világot jelentik élő és élettelen alkotórészeivel. A levegőt,
a talajt, a vizeket, a napfényt - azaz a Bioszférát. Az elmúlt évtizedekben minden nap újabb és újabb
ismeretek jutnak el hozzánk, melyek a fenti célok elérését segíthetik. Ezeket
vagy felhasználjuk, vagy nem. Az alapkutatásoktól az alkalmazott tudományokon
keresztül az ipari megvalósításig rengeteg materiális erő és anyagi eszköz
mozdul meg és igyekszik megfelelni az igényeknek. A "bio", a "natur", a "zöld" elméletek kidolgozása,
azok felhasználása komoly iparággá szerveződött, melynek egyre nagyobb a
jelentősége a világ gazdaságában. Bio-anyagok, natur-termékek ezreit árulja a
kereskedelem, gyártók, munkahelyek lehetőségeit megteremtve. Eközben azonban egyre-másra kerülnek felszínre olyan
módszerek, áruk és elméletek, melyek esetében már fontosabb az eszköz, mint a
cél. Ismertek olyan építési technológiák, anyagok, melyek a
"természetközeliség" álcája alatt az élő természet mind nagyobb mértékű
kihasználásán, esetleg pusztításán alapulnak. A bio-jellegű, a naturális építészet alkalmazásához
számtalan elmélet, új módszer került kialakításra, és az ilyen elvek iránt
fogékonyságot érzők között ezek szerencsére meghallgatásra is találtak. Az utóbbi egy évtizedben nem csak tőlünk nyugatra,
de nálunk is egyre több híve van a környezetóvó, természeteshez közelítő
építészetnek, építkezésnek. Ám az építők és építtetők a "natur"-elméletek
megvalósítása iránti igyekezetükben elfelejtkeztek valamiről. Az emberiség az elmúlt évezredek során - a
bevezetőben említett természetközeliség okán - kialakította, alkalmazta és
folyamatosan fejlesztette azokat a technikákat, melyek kiválóan alkalmasak
voltak sok, a környezetet óvó, a meglévő forrásokkal ésszerűen gazdálkodó,
azokat a legkevésbé felélő életmódra. Az építőanyagokkal való takarékoskodás, a
napfény lehető legjobb kihasználása, az épületek fűtése és
hőmérsékletszabályozása, vagy éppen a vízzel való takarékosság: ezek nem az
elmúlt évtizedekben fellelt magasztos célok. Az embereket, a közösségeket
évszázadokon át ezek az elvek vezérelték házuk, lakásuk, településük
kialakításakor. Csak az elmúlt két-három emberöltő alatt veszett ki a
köztudatból ez a típusú gondolkodás, felejtődtek el ezek a technikák. Pedig a BIOSZFÉRA megőrzéséhez a TRADICIÓ
ismeretével és megfelelő alkalmazásával sokkal közelebb juthatunk, mint azt
gondoltuk volna.
Ha valami jobban érdekel vagy kérdésed van: |