A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum egyik legelső épülete volt az az őcsényi ház, melyet 1976-ban bontottak le a faluban, majd 1978-ban helyeztek el a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban, a Dél-Dunántúl bemutató területen. A ház a község fő utcáján állt, és azért esett rá a választás, mert a Tolna megyei Sárköz hagyományos népi építkezésének tipikus vonásait testesíti meg.

A ház szerkezetéről, építéstörténetéről, elbontásának és áttelepítésének történetéről Zentai Tünde és Sabján Tibor írt részletes tanulmányt a Szabadtéri Néprajzi Múzeum „Ház és ember” című szakfolyóiratának 2. számában, 1984-ben.

A tanulmányban részletesen, helyszíni fotókkal, rajzokkal, rekonstrukciós ábrákkal mutatják be a szerzők az épület különböző fűtési berendezéseinek feltárását, elhelyezkedését. Az anyag nagyon jó példát mutat arra, hogy egy-egy régi épület, parasztház minden egyes alkotóeleme mennyire összhangban volt az épület más részeivel, a fejlődés során hogyan igazodott az építési mód az igényekhez és a lehetőségekhez.

Különösen értékes a sarokkemence elhelyezkedéséről és alakjáról készült leírás. A ház különlegességét jelentik a falban kiképzett füstjáratok, valamint az a sokféle fűtőberendezés, melyek funkcióját is a leírják a szerzők.

A cikkből jól megismerhetjük a különféle fűtőberendezések, és a ház helyiségeinek, szerkezeteinek kapcsolatait, összefüggéseit.

Sabján Tibor úr hozzájárulásával olvashatunk itt részleteket a feltárásról, a megállapításokról.

Jó szórakozást!

„… Az épület tornácára a kiskapun keresztül lehet bejutni. A ház belső részében három szoba volt, de csak a másodiknak nyílt bejárata a tornácról.

„…A hátsó fal mentén, sütő részével a kemencére támaszkodó lábas takaréktűzhely állt. Alsó részén fás lyuk volt, melynek mélysége a falig tartott. A kemence és a takaréktűzhely száját vaslemez ajtó zárta. A kemence füstje a sarokba épített szögletes kis kéményen szállt fel a szabadkémény alá, míg a takaréktűzhely füstjét bádogcsövön keresztül vezették a magasba…”

„…Hagyományos tüzelőberendezése csak a konyhának volt… A füstelvezetés régebbi módját is itt találtuk, a konyha hátsó része fölé boruló szabadkémény formájában. A padláson jól látható kéménytest vályogból épült. Kétoldali ferde dongaboltozata a kéményalja egyharmad-egyharmad részéig tartott. Középen indult felfelé a szintén vályogból falazott kürtő, melyet fokozatos fogyasztással húztak össze négyzetes keresztmetszetűre. A kürtő szűkülő részében két darab húsfüstölő rúd volt befalazva, melyre keresztben vékonyabb rudakat fektettek. Az így kapott füstölőrács alá kb. 80 cm-rel mélyebbre, láncon lógó újabb rácsokat függesztettek. A kémény tetőn kívüli részét (24. kép) élére állított téglából falazták, középtájon keskeny párkánnyal.

A bontás

„…1976. augusztus 9-én megkezdtük az őcsényi ház bontását. Amikor hozzáfogtunk, úgy véltük, hogy egy tipikus, szoba – konyha – szoba - kamra beosztású házat fogunk feltárni, amelynek kamráját az idők folyamán szabadkéményes konyhává és kiskamrává alakították. Mint látni fogjuk, a föltárások eredményei föltételezésünket csak részben igazolták. Valójában ennél a sémánál sokkal gazdagabb kép bontakozott ki…”

„… Az utcai szoba közfalán, amint elértük a puszta vert falat az ajtó és a hátsó fal között középtájon egy szabályos 50 x 120 cm-es álló téglalap alakú befalazást találtunk. Kiszedtük a vályogot, és föltárult előttünk az egykori szobai tüzelő külső, fülkés tüzelőnyílása (14.kép), ami a fal másik oldalán befalazott részekhez tartozott.

„…A hátsó falon és a harmadik helyiség (a továbbiakban második szoba) falán a sarokban újabb befalazott felületek kerültek elő. 25 cm-rel a föld fölött kb. 1 méter magas és 1 méter széles hiányos félkör alakú vályogberakás volt. A felületeke a sarok vonalában találkoztak. Kibontottuk a vályogot, és egy szabályos gömbölyded üreget találtunk, pontosabban egy kemence üregének falba mélyedő részét (17. kép).

Ugyancsak a második szoba közfalán a kémény alatti falrészen fönt, de különböző magasságban három füstlyukat tártunk fel. Kettőnek a mérte egyezett a ma is használt kályhacsövekével. A középső azonban széles, lapos nyílás volt, olyan, amilyennel a rakott tűzhelyek széles füstcsatornája szokott végződni. A kerek lyukak közül a belsőt korongolt, fenekeletlen, köcsögszerű cserép fedte…”

„… Hozzáfogtunk a padló vizsgálatához. A téglaburkolat alatt az eredeti földpadló bolygatott volt. Az egykori, szokásosan döngölt, tapasztott járószint elpusztult. Megpróbáltuk kideríteni, maradt-e valami a sarokban egykor elhelyezkedő kemence padkájából.

Két irányból keskeny kutatóárkot ástunk a kemence üreg felé, párhuzamosan a második szoba közfalával, és erre merőlegesen a hátsó fal közelében, mintegy két méter távolságból, azonban kemencealapnak vagy padkának semmi nyomát sem találtuk a földben.

Ezután az utcai szoba tüzelőnyílását közelítettük meg a konyha közepétől lapáttal fölszedett árokkal. Itt a feltöltés alatt rábukkantunk egy vályogból rakott padka lapjára. Négy sor mélyen kezdődött, 51 cm széles és 190 cm hosszú volt. Vége a hátsó falig ért, elől pedig szorosan a kémény egyik tartópillérének alapja mellé épült. Oldalain a mázolt sártapasztás érintetlenül megmaradt. A pillér alapja mélyebbre, egészen a közfal fundamentumának aljáig nyúlt. Öt sor mélységben két egymás mellé rakott vályog alkotta, ez alatt pedig hat sorban három-három vályog (16. kép).

Az utcai szobában és a konyhában (továbbiakban első konyha) végzett föltárások eredményeit a következőképpen foglalhatjuk össze. A szobában a konyha felőli közfal mellett egykor kívülfűtős tüzelő állt. Ennek a falban lévő fűtőnyílás, a kályhaváll méretű és alakú bevágások, valamint az égésnyomok tanúbizonysága szerint (szemes)kályhának kellett lennie (13. kép).

„… A második szoba falkutatását az első konyha felőli közfalon folytattuk. Föltártuk a fal másik oldalán már megtalált füstlyukakat. A három közül a középsőhöz széles, függőleges füstjárat tartozott, olyan, amilyen a régi rakott tűzhelyeké. A sarokban, a hátsó falon 75 cm magasan egy 70 cm hosszú vízszintes keskeny bevájást fejtettünk ki. Fölötte égett és füstös felület nyomai maradtak meg. Föltételezzük, hogy itt egy rakott tűzhely állhatott, amelynek az alját képező pallók végignyúlhattak a falba. A sütőrész tűzterének egyik oldalát alkothatta a hátsó fal (20. kép).

A befalazott rész egy íves kályhanyílást takart, ami a második konyhába vezetett. Ott azonban elfedte a kemence…”

„…A negyedik helyiség bontásakor…” „…(a padló után) a tüzelőszerkezetek bontottuk le. A kemence a rakott tűzhellyel a konyha bal sarkában helyezkedett el (21. kép).

A tűzhely felső része téglából és vályogból épült. A tüzelő ajtónál mintegy 20 cm mélységgel induló tűztér a sütő felé haladva fokozatosan emelkedett, míg végül 7 cm-es mélységgel csatlakozott a sütő légréséhez. A tűzhely ajtaja felett laposvas tartók voltak. Alsó részében a falig benyúló fáslyukat találtunk, melynek tetejét deszka áthidalók fedték.

A kemence szögletes formáját úgy alakították ki, hogy a boltozatra vályogból és tégladarabkákból kiegészítő falazást raktak, melynek tetejét cseréppel borították. A kiegészítő falazatot eltávolítva előtűnt a kemence szerkezete. Boltozatát vályogból falazták, sárba rakva. A falazás indításakor három fekvő sort helyeztek el, majd megkezdték a boltozat befelé fordítását. Négy sor elkészülte után a már élére állított vályogsorok falazási irányát átlósra változtatták és a boltozást így fejezték be. A kemence szája fölött íves boltövet raktak, mely fél tégla vastag volt (22. kép).

A kemence tetején, a sarokban állt a kürtő, mely a füstöt vezette a kémény alá. Oldalai élére állított téglából voltak falazva.

A boltozat lebontása után látható vált, hogy a kemence hátsó részét a falba süllyesztették. A boltozat indításának helyén (a kemence üreg peremén) 15-18 cm széles hornyot véstek. Ide támaszkodott a vályog boltozat alsó széle. A kemence alapterülete megközelítőleg kör alakú volt, melyet lapjára fektetett téglával burkoltak. A burkolat a kemence száján túl is folytatódott, kis padkát képezve az ajtó előtt. Ennek magassága 5 cm-el volt a konyha padlója felett.

A kemence aljának feltárásakor a tűztér alatt cseréptörmeléket találtunk, amit a hőszigetelés fokozására raktak a földfeltöltésbe. A törmelék zömében kályhacsempék darabjaiból állt, melyek rekonstrukcióját a bontás után készítettük el….”

„…Miután lebontottuk a kemencét, és a második szoba felőli közfalról eltávolítottuk a tapasztást, egy álló téglalap alakú befalazott felületre bukkantunk. Ez egy fülkés tüzelőnyílás volt, ami összefüggött a második szobában már föltárt lyukkal. Mind kialakításában, mind méretében szinte teljesen megegyezett az első szoba tüzelőnyílásával. Mindkettő konyhából fűtött kályhának – itt szemeskályhának – a szája volt.

A hátsó falban a rakott tűzhely mögött egy másik kemencéhez tartozó üreget bontottunk ki. ez a kemence középen helyezkedett el, és padkára volt emelve, ugyanis üregének falba mélyedő része a fal aljától számítva 25 cm magasan kezdődött. Üregének jobb oldali ívébe később belevágták a konyha északra néző, kémény alatti ablakát. A kemence üregből középen egy keskeny (12 cm-es) falba vájt füstjárat húzódott föl a kéményboltozat aljáig, ebből egy 25 cm-es füstárat ágazott el jobbra lefelé (33-34. kép). A szélesebbet átvágták, és alsó részét meg is szüntették, amikor itt ablakot nyitottak a közre. A szélesebb füstcsatornához tartozó tüzelőnek nem maradt nyoma. legvalószínűbb, hogy katlan lehetett, esetleg rakott tűzhely…”