Igen gyakran fordulnak hozzám olyan kérdéssel, mi módon lehetne megszüntetni a vályogfalak azon tipikus hibáját, amely a fal alsó 25-30 centiméteres vizesedéséhez, ezzel együtt a vakolat lehullásához vezet.

Az előzőekben - a talaj felől támadó vizekről szóló fejezetben - már volt szó arról, hogy a legtöbb esetben a vályogfalak, vályogházak szerkezetét nem a klasszikus értelemben vett talajvíz, hanem az úgynevezett talajpára támadja.

A legnagyobb támadási felület a padló alatt alakul ki. Itt - még a legkisebb épületnél is - több négyzetméteren, vagy több tucat négyzetméteren igyekszik a pára a talajból kipárologni, a fizika törvényeinek engedelmeskedve kiegyenlíteni a két anyag (föld és a szoba levegője) közötti páranyomás különbséget.

Védekezni ellene kétféleképpen lehet: új ház építésénél a padló alatti teljes felületet leszigeteljük, és természetesen ezt a szigetelést összekötjük a falak alatti vízszintes szigeteléssel. Erre példákat, ábrákat itt találhatsz.

Probléma a régi építésű házaknál lép fel: méghozzá elég súlyosan. És ha a tulajdonos nincs tisztában a probléma okával, akkor - ha nem kellő körültekintéssel lát hozzá a probléma megoldásához - még csak súlyosbítja a helyzetet.

Az alapvető probléma abból adódik, hogy a vályogházak helyiségeiben legtöbbször a padlózat lebetonozásra került, vagy kerül. A padlózat alatt keletkező pára a betonon csak igen kis mértékben tud átjutni. Ha lehetőséget adunk arra, hogy az így átjutó pára eltávozzon a szoba légterébe, majd onnan - szellőztetéssel - a külső légtérbe, legtöbbször fel sem merül az a probléma, hogy pára van a talpunk alatt. Ugyanígy szabadon mozoghat a pára a hajópadlóval ellátott helyiségekben - feltéve, ha a hajópadló alatt az előírás szerinti homokágyazat van, és a padló anyaga is úgy van kezelve, hogy a pára átjuthasson rajta.

Hogy keletkezik-e pára a padlónkon, egyszerűen megvizsgálhatjuk: a betonpadlón álló nagyobb bútort arrébb mozdítva egy nedvességfoltot tapasztalva meggyőződhetünk arról, jut-e át pára a talaj felől a szobánkba. Ugyanis míg a szabad felületű padlózatról a pára természetes úton eltűnik, bútor lába alatt nem tud párologni, a nyoma megmarad. Pár perc múlva az arrébb mozdítás helyéről is eltűnik a párafolt. Ebben az esetben nem kell semmi különösebbet tennünk, a szoba, a helyiség páraműködése megfelelő („mert nem az a fontos, hogy a bútor lába alatt van, hanem az, hogy a többi helyen nincs” fogalmazta meg egy vályogház tulajdonos). A bútor alját természetesen védeni érdemes, egy kis darab bármilyen vízzáró anyagot a láb alá téve megvédhetjük a bútort. És éppen ez ok miatt nem tanácsos olyan bútort elhelyezni vályogházakba, melyek nagy felületen ülnek a padlózatra (pl. láb nélküli szekrények, vagy a földön elhelyezett alvószivacs stb.).

A problémák akkor kezdődnek, amikor valamilyen ok miatt ez a burkolási rendszer - és vele a páramozgás - módosul, megváltozik. Ennek az oka legtöbbször az, hogy a tulajdonos a padlózatot felszedve a padló alá - gondolva, hogy ezzel jót tesz - fóliázás, netán hőszigetelést rak. Vagy a homokba fektetett hajópadlót felszedi, a helyét lebetonozza, és laminált, vagy teljes felületén lelakozott parkettát tesz le.

Ezzel a művelettel azonnal megkezdődik a pára mozgása padló alatt. A pára mindenképpen felfelé szeretne jutni, megkeresi magának az utat. És jobb esetben csak a padlót - parkettát - emeli meg, rosszabb esetben azonban a helyiséget határoló falakban kezd felfelé kúszni.

Ennek oka, hogy a padló, a helyiség ilyetén felújításakor a tulajdonos nem gondol arra, hogy a nagy felületű vízszintes padlószigeteléssel a párát a fal tövéhez szorítja: és ezzel helyrehozhatatlan kárt okoz. Ugyanis a legritkább esetben fordul elő (őszintén szólva, én még soha nem is találkoztam ilyennel), a padló szigetelésével egyidejűleg a vízszintes falszigetelés is elkészüljön. Nincs is rá mód, mert ez utóbbi művelet igen-igen költséges, és ennek kivitelezése nemigen áll módjában a vályogház tulajdonosoknak.

Sajnos ilyen esetekben már nem nagyon lehet a hibát helyrehozni. Ezért én mindenkit óva intek a padlózat utólagos leszigetelésétől.

Ha a régi vályogházban a falak alsó része - általában úgy térdmagasságig - lehámlik, omlik, az esetek 90 százalékában a fent leírtakat nevezhetjük meg okként. Erről képeket is tudok mutatni...

A hiba kijavítása igen nehéz. Legtöbbször azt ajánlom, hogy a szigetelést visszabontva párnafákra fektetett hajópadlót, vagy egyszerű betonozást alkalmazzanak. Csak hát igen nehéz a nagy munkával elkészült fóliázást, betonozást, esetleg padlóburkolást visszabontani, kicserélni. Ez esetben csak a fal lehámlásával való küzdelem marad, de ebben mindig a pára, a nedvesedés győz.

Ha a tulajdonos, a használó hajlandó nagyobb összeget áldozni a hiba végleges kijavítására, a vendégfal építése végleges megoldást adhat - de az valóban igen komoly munkát igényel.

Hidegpadlós helyiségeknél a pára áramlását a falba csökkenteni lehet egy olyan légréssel, melyet a fal mellett alakítunk ki. Már meglévő burkolatnál ekkor ki kell vágni a burkolatból - és az alatta lévő szigetelésből - a fal mellett egy 5-8-15 centiméter széles sávot (a szélességet az adott helyzet - nedvesség mértéke, helyiség használata stb. - határozza meg.

A rést osztályozott zúzalékkal kell kitölteni, legjobb erre a mészkőzúzalék vagy dolomitzúzalék (a mésztartalmú zúzalék távoltartja a hangyákat, egyéb kis élőlényeket). Ime egy-két példa:

Ezt a megoldást nem csak már meglévő burkolatnál alkalmazhatjuk, újonnan kialakított helyiségek (pl. fürdőszoba, konyha) esetében is bevált. Melegburkolatoknál (azaz padlónál, parkettánál) ismereteim szerint még nem került kipróbálásra a módszer, de érdemes lenne kikísérletezni...