A főnemesi családok tagjai tudják a XVIII. században, hogy feladatuk az ország újraépítése, felvirágoztatása. Tanulmányaik során magas szintű építészetet is tanulnak, nem egy közülük maga is tervez épületet. Német, itáliai egyetemeken tanulnak, megismerik a külhoni építészet fortélyait, megoldásait. A XVIII. század végére, a XIX század elejére főúri, püspöki paloták, kastélyok százai állnak az országban, de a köznép számára épített épületek is megjelennek minden településen az uradalom általi beruházásban. A Széchényi, Ráday, Teleki, a gróf Esterházy család, a Grassalkovichok, vagy Vay bárók által épített épületek százai a mai Magyarországnak is jelentős és értékes nemzeti vagyonába tartoznak.

De nem csak maguk a főurak, az alkalmazásukban álló gazdatisztek (régensek, prefektusok) is széleskörű építészeti, építési ismeretekkel rendelkeznek, nem egy esetben évtizedekig szolgálják megelégedésre urukat. Ők azok, akik a köznéppel, a községek, városok embereivel napi kapcsolatban vannak, hatásuk a népi építészetre meghatározó.

A népi építészetben használatos megoldások (díszítések, szerkezetek) jelentős része ebből a tényből ered: az egyszerű emberek megfigyelték, a mesterek pedig megtanulták elkészíteni a főúri épületeken látott megoldásokat - így jöttek létre a jobb és jobb, szebbnél szebb parasztházak, falusi épületek.