VÁLYOGHÁZAK

KOCKAKŐ BURKOLATOK - TÉRBURKOLATOK

KÉSZÍTÉSE

Igen sokan érdeklődnek a régi épülethez jól illeszkedő kockakő burkolat építése iránt. A burkolatok építése nem ördöngös munka, van pár fogás, amit érdemes megtanulni, és kis gyakorlattal - ha nem is olyan szépen, mint az itt bemutatott esetben - bárki meg tudja csinálni. A képek a Budai Várban készültek, a Várépítő Kft egyik munkája közben. A rajtuk látható szakemberek - ezt nyugodtan állíthatom - az ország legjobb kövezői, a jobb oldalon látható Sanyi bácsi évtizedek űzi e foglalkozást, a főváros számtalan térburkolata, utcaburkolata őrzi keze munkáját.

A képen látható burkolat egy keskeny utcában készült. Már a munka közepén csatlakozunk be, de ne zavarjon senkit, hogy már egy jelentős felület elkészült. Első lépésként lefektették a burkolat két szélét képező sorokat. A fal mellett a megfelelő magasságban az ún. futósort, az utca közepén egy hosszanti folyókát, mely a hosszirányú vízelvezetést szolgálja. A burkolatnak természetesen oldalirányban is kell esést adni. Az esés mindig a faltól elfelé vezesse a vizet. Ennek megfelelően a fal melletti futósor magasabban van, mint a középen lévő folyóka szélső sora, általában 1 cm/m esés felel meg.

A képen jól látható a sóderágy is. Ez legalább 20 cm vastag legyen, az alja természetesen jól ledöngölve, a felső része lazább, mert az majd a kő alatt kell eldolgozni.

A második képen egy segédeszközt láthatunk: mivel a távolság nagy (3-4 méter), középre is került egy zsinór kihúzva hosszában. Ezt az egyik végén a már meglévő burkolat felső síkjában rögzítik, a másik végére pedig egy, az esésnek megfelelően beszintezett kő felső síkjához rögzítik. (ugyanígy készült a szélső futósorok kijelölése). A zsinórt jól meg kell feszíteni, éppen ezért nem is szokott az ilyen jelölőkő (baba a neve) 4-5 méternél nagyobb távolságban lenni. A zsinór irányt és magasságot is jelöl egyben.

A közeli képen látható a zsinór. Hogy ne lógjon be, és a lerakott köveket könnyebben lehessen igazítani, alá még egy kő kerül.

A következő képeken látható, ahogy a futósorok közé bekerülnek a kövek. A kavicságy felső rétegét egy kissé fellazítják, majd a köveket elhelyezik úgy, hogy a jobb állapotú felülete legyen felül. A sóder eligazítására spéci kalapácsot használnak, az egyik fele széles és lapos (mint egy kis kapa), de természetesen ezt más szerszámmal is meg lehet csinálni (csak úgy fáradtságosabb) A kövek lerakásánál elhelyezésnél a fugák szélességére ügyelni kell, gyakorlattal nem rendelkezők jobb, ha keresztben is kihúznak egy zsinórt. A girbe-gurbán lerakott sorok csúnyák lesznek. Nagykockakő esetén a fúgák szélessége 2 cm körülvan, természetesen nem nyílegyenesek, hiszen a kövek széle, pereme sem egyenes.

A lehelyezett követ erőteljes ütögetéssel igazítják a helyükre. Ehhez megfelelő szerszám kell, a kövezők a nehéz bazaltkövek rakásához súlyos fejjel rendelkező, de rövid nyelű kalapácsot használnak. Az ütögetéssel tömörül a kő alatt lévő kavicságy. Különösen ügyelni kell arra, hogy a kövek felső síkja megfelelően fusson, azaz egy egyenes síkot adjon ki a többi kővel együtt. Vigyázat! Ez az egyenes sík nem vízszintes síkot jelent, az oldalirányú és hosszirányú esést kell követni minden egyes kőnek. Hiba szokott lenni, hogy a kövek egyik sarka magasabban van, mint a mellette lévőé: ezzel egyenetlen lesz a burkolat.

A sorba rakott kövek magasságát ellenőrizni kell. Ehhez egy egyenes szélű deszka szükséges. A deszkát a szélső futósorra és a középen látható, a zsinór magasságába beállított kőre fektetik fel, ez a kettő ugyanis a fix, bemért magasságunk (vigyázat, itt megint esés van, ne a vízszintes felületben gondolkodjunk!). Az élére fektetett deszka alatt a kövek megigazíthatók. Ami túl alacsonyan van, az alá sódert tömünk, amíg fel nem emelkedik, ami túl magasan van, azt vagy erősebb ütögetéssel szintbe hozzuk, vagy ha túl sok alatta az anyag, kiemeljük a követ és kiveszünk alóla.

Ugyanígy a kövek irányát is ellenőrizni kell: a képen látható, hogy nem párhuzamos a kövek vonala, ezt meg kell igazítani.

Amikor egy nagyobb felület készen van, arra sódert vagy homokot szórunk (gépjármű forgalom esetében a sóder jobb megoldás). Természetesen a sóder szemszerkezete olyan kell, hogy legyen, hogy két-három centinél nagyobb kavicsok ne nagyon legyenek benne, mert azok nem fognak a fugákba bejutni.

A leterített sódert egyszerű seprűvel addig seperjük,a míg a résekbe, a fúgákba be nem kerül mind - egészen addig, amíg meg nem töltik a rést a kövek szintjéig. Ennél a munkánál óvatosan kell eljárni, nehogy a már lefektetett kövek elmozduljanak, miközben rajtuk lépkedünk. Az ilyen munkát könnyebb súlyú munkatársunkra, családtagunkra bízzuk.

A következő képen látható a félig kész felület. A kép jobb alsó sarkában a rászórt sóder, középen a seprés után színültig betöltött rések, előttük a célszerszám: a cirokseprű.

A fúgákba töltött kitöltőanyagot be kell tömöríteni. Ehhez a képen látható tömörítővasat használjuk.

Munka közben még szintén figyelni kell, a lerakott kövek ne mozduljanak el.

A tömörítés következtében az addig szép, egyenletesnek tűnő felület újra hézagos lesz, de viszont ekkor már a köveket megtartja a közéjük gyömöszölt sóder. A képen a szakember balról jobbra halad, tehát ahol már végzett, ott látható a rése, előtte az egyenletes felület van.

Az elkészült, betömörített burkolat csak akkor fog tartani, ha a réseket szilárd anyaggal kitömtük, kiöntöttük. Ehhez cementhabarcs, mészhabarcs - ez utóbbi csak akkor, ha műszakilag indokolt (gyalogos felület, stb.) vagy bitumenes kiöntést kell alkalmaznunk. Én magam ez utóbbit jobban szeretem, tartósabb, és mutatósabb).

A kiöntésnél már csak a rések felső harmadát kell kiöntenünk - alatta a betömörített sóder van - ez anyagtakarékos megoldás.

A pallóknak fontos szerepük van. Amíg a kitöltő anyag nem szilárdul meg, nem szabad a burkolatra lépni - az emiatt kimozdult köveket, kitaposott fugákat már igen nehéz egyneként helyükre igazítani.

A leírt munkafolyamatokról rövid filmek is készültek, ezeket itt láthatod.


Ha valami részletesebben érdekel, esetleg segítségre van szükséged: