VÁLYOGHÁZAK

Padlásburkolatok

Az elmúlt korokban a padlásokat legtöbbször helyben beszerzett agyaggal burkolták.

A fő cél az volt, hogy a fafödémek szilárd burkolatot kapjanak, mégpedig két okból: egyrészt a födém felé távozó hőt kellett valahogyan csökkenteni, másrészt - és ez talán fontosabb volt - biztosítani kellett a fa födémszerkezet tűzállóságát. A régi településeken igen nagy veszélyt jelentettek a gyakran fellángoló tüzek, melyek legtöbbször a tetőkön keresztül terjedtek egyik épületről a másikra. Ennek oka az volt, hogy a szél a lángokat az egymástól nem nagy távolságban álló házak tetőszerkezetére át tudta hordani. A régi nád-, zsúptetők igen könnyen égtek, és nem csak maga a tetőfedés, de az alatta található ácsszerkezetek is hamar lángra kaptak. Ezért burkolták a födémeket nem éghető anyaggal, így lassítani tudták, sőt, legtöbbször meg is akadályozták a tűz lefelé - lakótérbe - jutását.

Sártapasztás padlástérben

A szilárd burkolat még egy célra volt kiválóan alkalmas: különféle dolgokat lehetett a padláson tárolni, gyakran ide kerültek fel a termények, az élelmiszerek is. Egészen a XX. század közepéig a vályogházak esetében a födém burkolására sarat, vályogot használtak. Ez volt a legolcsóbb, a legkönnyebben elérhető anyag, és óriási előnye még, hogy házilag bedolgozható. Megőrzésük adott esetben célszerű lehet, mert munkát és pénzt takaríthatunk meg, ha nem cseréljük ki e burkolatot. Ilyenkor megfelelő állapotáról kell gondoskodni.

Abban az esetben azonban, ha a födém súlyát csökkenteni szeretnénk (pl. a falak állékonyságának biztosítása érdekében), a földfeltöltést könnyebb anyagokra kell cserélni.

Másként kell eljárnunk a padlásburkolat javításakor és felújításakor, cseréjekor.

Felújítás:

A munka nehezét a régi anyag kifejtése és leszállítása okozza a padlástérből. A bontást a lejárathoz, anyagleadó helyhez közelebb kezdjük, vigyázva arra, hogy a födémszerkezet ne sérüljön. Ez különösen az agyagréteg csákánnyal történő felszakítására vonatkozik. E munka végzésekor abban a helyiségben, amelyik fölött a bontás történik, tilos tartózkodni.

Az agyag elbontása és leszállítása után feltétlenül vizsgáljuk át felülről a födémet. Rendszerint találunk ilyenkor javítani valót, amelyet érdemes most elvégezni (elkorhadt deszkák, gerendafelfekvések kiigazítása stb.). Az agyagtapasztás elbontása lehetőséget ad a födémszerkezetünk megismerésére is. Jegyezzük meg, esetleg fotózzuk le, merre futnak a gerendák, hogyan kapcsolódnak hozzájuk a deszkák, vannak-e különféle kötőelemek, kiegészítő elemek. Ez igen hasznos lesz a későbbiek során a ház felújításakor, átalakításakor.

A leszállított anyagot érdemes külön tárolni, mert gyakran alkalmas lesz későbbi újbóli felhasználásra.

A padlás burkolására a vályogfalak tapasztására használatos - jobb minőségű - agyag alkalmas. Ha nincs benne szennyeződésre utaló jel, akár a régi anyagot is visszadolgozhatjuk egy átkeverés, adalékokkal történő kiegészítés után.

Az agyaghoz pelyvát vagy szalmát kell keverni, és többször át kell taposni. Nem szükséges állni hagyni, mert tehertartó szerepe nincs, de ha egy-két napot áll, az sem árt neki. A padlásra az agyagot nedves állapotában kell felhordani, ezért csak annyi legyen bekeverve, amit egy nap alatt el tudunk dolgozni. Mindig a feljárattól legtávolabbi részen kezdjük az elterítést 8-10 centis rétegekben. Az agyagot óvatosan, hogy a födémdeszkák ne sérüljenek, meg kell döngölni (régen a padláson csak fadöngölőt használtak). Ha szüneteltetni kell a munkát, akkor ahhoz, hogy a csatlakozás megfelelő legyen, ferde síkban fejezzük be az agyagterítést (azaz az éppen felrakott agyagréteg széle alul szélesebb legyen, mintegy "domboldalként" terüljön el). Ez azért szükséges, hogy másnap a következő sáv felhordásakor az új réteg erősen, hézag nélkül csatlakozzon a régihez. Ha az előző réteg megszáradna, kissé be kell vizezni, és úgy összedolgozni az új adag vályoggal.

A padlás agyagtapasztását lehetőleg ne nagy hőségben készítsük, erre a tavaszi, vagy az őszi hónapok alkalmasak. A nagy hőségben ugyanis a hirtelen kiszáradó agyagréteg nagyon megtöredezik. Egy kis repedezés, töredezés mindenképpen elkerülhetetlen. Ekkor a megmaradt agyagból ki kell tömni a réseket, ami előtt finoman meg kell permetezni vízzel a rések környezetét.

A padlástérben elterülő tapasztást egyes vidékeken meszeléssel látták el. Ez - amíg ép volt - valamennyi védelmet nyújtott a rágcsálók ellen, és tisztább felületet adott.

A tapasztás vízre érzékeny - mint a vályogház minden más szerkezete - ezért nagyon fontos a tetőzet rendszeres ellenőrzése, az esetleges beázások azonnali elhárítása.

Igen gyakran találkozhatunk azzal a megoldással, hogy a padlást vályogtéglával burkolták. Ekkor a javítás egyszerűbb, a régi, töredezett, esetleg szétázott téglákat darabonként fel kell szedni, és - stílszerűen - másik vályogtéglával kell pótolni. Természetesen ez alá is szükséges homokszórás, és igyekezzünk a felhelyezett vályogtéglát a régi burkolat szintjével azonosra rakni.

Padlásburkolat vályogtéglából

Ha modernebb anyagot akarunk felhasználni, vagy - mint arról már szó volt - csökkenteni kell a födémre jutó terhelést, a padlástér burkolását korszerű ásványgyapot hőszigeteléssel oldhatjuk meg.

Az új, korszerű anyag használata két problémát mindenesetre felvet: a födém és az alatta található helyiség megfelelő szellőzését biztosítani kell, és lehetővé kell tenni, hogy a padlás járható legyen. A régi agyagtapasztás mindkettőt megoldotta, a korszerűsítéssel erről nekünk kell gondoskodni. Mindkét probléma viszonylag könnyen áthidalható - akár házilagosan is -, költséget inkább az anyagok jelentenek. Meg kell jegyeznem hogy sajnos a padlások utólagos hőszigetelése estén éppen itt követik el a legsúlyosabb hibát azok, akik nem ismerik kellően a vályogházak és a fafödémek tulajdonságait...

Tudni kell, hogy a lakások helyiségeiben a használat során igen sok pára keletkezik.

Az emberi test páraleadásának mennyisége

Az agyagtapasztás, a homokba rakott padlásburkoló tégla ezt a párát, ha lassan is, de átengedi.

Ha mozgását megakadályozzuk, igen komoly károk keletkezhetnek. A pára nem tud eltávozni felfelé, a hibásan megépített hőszigetelésen lecsapódik, és nedvesíteni kezdi magát a szigetelést, és a födém faszerkezetét is. A szigetelés hőszigetelőképessége leromlik, a faanyagokban korhadás, gombásodás indulhat be,

Nagyon fontos tudnivaló: ha eltávolítjuk a sártapasztást, és helyére kerül a hőszigetelés úgy, hogy alá párazáró fóliát teszünk (amit számos "szakember" javasol), ugyanezt a hibát követjük el. A felfelé áramló pára a fóliában megakadva a födémdeszkázatot fogja áztatni, helyrehozhatatlan kárt okozva ezzel.

Ha mindenképpen új hőszigetelést kívánunk beépíteni, akkor a megoldás elve az, hogy a hőszigetelő réteget megemeljük a födémdeszkázattól annyira, hogy alatta a levegő mozoghasson. A levegő mozgását elő lehet segíteni olyan módon, ha bizonyos segédszerkezettel kürtőhatást alakítunk ki, ez főleg nagyobb födémhosszaknál célszerű. A megemelést legcélszerűbben élére állított pallókkal valósíthatjuk meg, melyekből rácsszerkezetet alakítunk ki. Fontos, hogy a rácsok által körült zárt "kalitkák" két egymással szemben levő vége szabadon szellőzzön. A szellőzést általában az ereszhez csatlakozva oldjuk meg. A rácsok sűrűségét az elhelyezni kívánt hőszigetelő anyag darabjainak nagysága határozza meg, de igazodniuk kell a födém gerendázathoz is. Ezért mindenképpen meg kell azokat is vizsgálni, de erre általában a régi födémburkolás leszedésekor alkalom is nyílik. Ügyeljünk arra, hogy a pallórácsozat elemei a padláson átmenő kémény pillérétől legalább 15 centiméterre fussanak.

A rács faanyagát kezelni kell, és az élére állított pallókat ki kell támasztani eldőlés ellen. Az elkészült rácsszerkezetre célszerű deszkaborítást tenni, de ha eléggé sűrűn vannak a pallók, és a hőszigetelő anyag elég erős, akkor ezt a deszkaterítést meg lehet spórolni. Ám ebben az esetben a hőszigetelésen nem lehet járni. Ha mégis szükséges - például a kémény megközelítéséhez - akkor a hőszigetelés fölé a megfelelő útvonalra járópallókat helyezzünk le.

A hőszigetelés alatt ezzel a megoldással egy olyan légréteg alakul ki, mely biztosítja a megfelelő szellőzést, a helyiségekből felfelé jutó pára eltávozását.

Sokszor feltették a kérdést, hogy emiatt a 6-8 centi emelés miatt nem csökken-e a hőszigetelés hatásfoka, az ott mozgó levegő nem hűl-e le. A válasz: nem. Ugyanis ezen a résen nem ciklonszerű, szélviharszerű légmozgás lesz, hanem a pára fog kifelé, a szabad tér felé mozogni a fizika törvényeinek megfelelően. A meleg levegő egyben egy légpárnát is kialakít a légrésben. Számokkal kifejezve: egy átlagos ház teljes födémfelületéhez képest (mondjuk egy 6 méterszer 20 méteres ház 120 négyzetméteréhez) a légrés keresztmetszete a ház hosszabbik oldalára vetítve 20 méter x 8 cm, azaz 1,6 m2, a teljes felület 0,013-ed része, vagyis 1,3%-a. Ezen pedig nem hűl ki a levegő...

De nem csak a levegő, hanem más is bejuthat így a födém és a szigetelés közé: mindenféle élőlények. Lehetnek ezek bogarak, rosszabb esetben rágcsálók, de még akár madár is fészkelhet ebbe a jól eldugott, védett helyre. Ezért mindenképpen javasolt a födémek szélén kialakított résekre olyan kis szemű hálót felerősíteni, mely megakadályozza az állatok bejutását. Ahogy az alábbi képen is látható.

A hőszigetelés leírt kialakításának vázlatát mutatják be az alábbi képek.

Ugyanez perspektívikus képeken bemutatva:

De térjünk vissza a hagyományos padlásburkolatokra...

Az agyagterítés mellett a XIX. század közepétől gyakran került a födémre padlásburkoló tégla. Ezek kifejezetten erre a célra gyártott vékony - általában 3-4 cm vastag - üreges téglák. Ma már ritkán készítenek ilyet, de bontásból még mindig nagyon jó állapotban kerülhetnek elő. Előnye az ilyen burkolatnak, hogy könnyebb, mint az agyagréteg, annál szilárdabb és felrakása se túl bonyolult. Hőszigetelő és tűzállóképessége is megfelelő, sajnálatos, hogy az utóbbi időkben elfelejtették már használatukat.

A téglaburkolat alá a födémdeszkákra 6-7 centis vastagságban homok kerül, melyet le kell döngölni. A megfelelő burkolási szinthez igazítva el kell helyezni olyan téglákat, melyekhez a sorokat igazítani lehet. A "vezértéglák" között zsinórt kifeszítve az egyes sorokat le lehet rakni, majd az egész felületet híg mészhabarccsal ki kell önteni.

Gyakran csak homokkal szórják be a hézagokat, abban az esetben, ha nincs állandó használatban a padlás, ez is megfelel.

Az imént leírt régi padlásburkoló anyagok épületfizikai szempontból jól illeszkednek a vályogházakhoz. A fenti szellőztető megoldások kivitelezése minden épületnél eltérő lehet, hiszen az egyes tetőformák, födémszerkezetek különbözőek. A leírt munkákat saját kezűleg is el lehet végezni, szakember esetleg a födémek átvizsgálásához szükséges.

Igen fontos tudnivaló, hogy a vályogházak padlástereiben nem célszerű a szokásos, modern anyagokból készült épületek esetében sűrűn alkalmazott fóliázás. Ezt a födém héjalás alá (azaz a ferde szarufákra, lécezésre) szokták helyezni, ám mivel a pára szabad mozgását akadályozza, komoly károkat okozhat a vályogfalazatok felső részeiben, melyek a padlástérbe nyúlnak. A ki nem szellőző pára óhatatlanul lecsapódik, és áztatja a falakat. Különösen nem ajánlott a fóliázás a sártapasztásos vagy vályogtéglás burkolású padlásoknál: igen komoly károk keletkezhetnek a padlásburkolatban a nem megfelelően szellőző padlástér miatt.

Nagyon fontos, hogy a padlásterünk, a födémünk állékonysága, épsége érdekében a tetőzetet folyamatosan karbantartsuk, az elmozdult, törött cserepeket kijavítsuk, kicseréljük, mert a tetőn át bejutó csapadék komoly károkat okozhat az épületünkben. Ugyanígy figyeljük és rendszeresen ellenőrizzük a tetőn áthaladó szerkezetek (pl., kémény, elektromos vezeték, tv-antenna) környezetét, ezek is súlyos hibaforrások lehetnek.


Ha valami részletesebben érdekel, esetleg segítségre van szükséged: